én odajárok egyetemre, és még nem esett bántódásom, bár sok sztorit hallottam.

Én a nyóckerben lakom - elhiszem, hogy romantikus az omló vakolat és társai, de egyáltalán nem bánom, hogy egyre több házat felújítanak (Magdolna-negyed project), nem szakad a fejemre a tető, s nem esem ki az ágyból, ha elmegy a ház előtt a 99-es (mert lecserélték a macskakövet aszfaltra)...

@Süsdmeg: nem tudom mi a romantikus a velunk pusztulo tortenelemben.

Posztiro: "Ti mit gondoltok erről?"
Azt, hogy sok a cigany es ha ott laknal, ez lenne a mindennapi valosag, majd mashogy velekednel. Konnyu romantikazni a gozolgo kave mellett a rozsadombi teraszon.

@Kiflitzsömlével: a posztíró szerint romantikus - legalábbis én így értettem.

@Süsdmeg: @Kiflitzsömlével: A probléma világos, és természetesen nem a felújítással van bajom, azt nagyon megköszönném én is. De ez esetben a felújítás=dózer, aztán nesztek, jó lesz nektek a helyére egy luxuslakóparknak álcázott (ráadásul drága) lakótelep. Az ingatlanspekulációval van bajom, meg azzal, hogy megint el fog tűnni egy szerintem még bőven belvárosinak minősülő történelmi kerület, mert így egyszerűbb. Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején épült házakról beszélünk. Meghatározzák a város arculatát. Nem vagyok se építész, se statikus, de az épületek nagy részét kis akarással valószínűleg fel lehetne újítani tisztességesen, vagy csak az utcai frontot meghagyva kvázi mögéjük lehetne építkezni (fél Olaszországot így konzerválták). Miért ne lehetne így létrehozni egy új negyedet a pénzesebbeknek gagyi lakópark helyett? Sokba lenne, persze, de összehasonlíthatatlanul nagyobb lenne a presztízsértéke is. Bakker, én a tabáni és az óbudai agyatlan pusztítást se fogom soha kiheverni.

@háztáji: egyetertek.

@háztáji: Maximálisan egyetértek. Nem a felújítással van a baj, hanem azzal, hogy az gyakorlatilag ilyen értékek megsemmisítését jelenti. Ezen a héten voltam az Óbudai Múzeumban, az ott összegyűjtött képek, tárgyak, filmhíradók nézése közben pontosan ugyanez jutott eszembe....Felfoghatatlan számomra, hogy lehetséges ilyen egyszerűen eltüntetni a múlt kincseit. Akkor a panelrengeteget húzták fel a helyére, most meg ezeket tájidegen izéket. Értem én, hogy ez a jelenlegi nem állapot, megújulásra van szükség, nade, hogy akkor az a megoldás, hogy az egészet kidobjuk a szeméttelepre, és jöjjön helyette a gagyi, mert az új és még épp meg gondolom üzlet van benne? Őrület.

Mióta romantikázás az értékőrzés? Mi abban a romantikázás, hogy inkább valami olyat szeretne az ember látni, aminek van esztétikai értéke, ami ráadásul évszázados múlttal bír, mintsem olyat, ami egy tucatépület, egy stílustalan, jellegtelen valami. Nyilván nem az a cél, hogy ez a mai állapot maradjon meg örökre, felesleges ilyen csúsztatásokat kitalálni. Tarthatatlan ez az állapot, persze. Csak nem a dózerolás a megoldás, hanem ennek a megőrzése, felújítása, akármi.

A múlt értékeinek és szépségeinek megőrzése nemes feladat, sőt, kötelesség.

Csakhogy a posztoló szerintem célt téveszt.
Ezeken a házakon lehet ugyan egy szép körablakot, vagy egy porrá rozsdásodott, eredeti formáját már alig őrző öntöttvas korlátot találni. Azonban valljuk meg őszintén, ezek a házak már új korukban sem képviseltek semmilyen különösebb művészeti vagy esztétikai értéket. Nem voltak kiemelkedőek. Átlagosak voltak, lakhatási körülményeiket tekintve mára pedig az élhetetlenségig lerogytak.

Nyilván sok még menthető, helyreállítható lenne. Csakhogy ez olyan ész nélküli költséggel járna, amely csak akkor lenne akár egy önkormányzat számára is rentábilis, ha utána a lakóktól többszörös mértékű lakbért kérnének - vagyis ugyanott vagyunk, mintha luxuslakóparkot építenénk, legalább is a költségeket tekintve.

Azzal a különbséggel, hogy a lakások beosztása, a konyhák, fürdőszobák kialakítása ugyanúgy a 100-120 évvel ezelőtti állapotot tükrözné, ami merőben más, mint amihez a mai ember van szokva.

Pazarlás az, hogy a legjobb adottságú területeken kis kihasználtságú, egy-két szintes, energiapazarló házak állnak. Ahhoz, hogy a környék nem maradjon slum, igenis kellenek az olyan új építésű házak, amibe a módosabb lakók beköltöznek. Nem mellesleg a szuburbanizáció megállítását is ezek a teljes tömbrehabilitációk szolgálnák a leginkább.

Korlátozott források mellett ki kell sajnos válogatni, mi az, amit meg kell őrizni, és mi az, amit a nagyobb haszon és a fejlődés érdekében meg kell semmisíteni.

És ne felejtsük el, van egy pont, ami után még a felbecsülhetetlen kulturális érték sem menthető meg. Sok ottani háznak MINDENE életveszélyes, csak erről ugye nem beszél senki. Ezt el kell fogadni.

Keveset beszélünk róla, de amikor Párizs mai szerkezete a brutál sugárutakkal kialakult a XIX. század elején, írók, költők, közemberek hada sírt amiatt, mert elpusztult a középkori városmag, annak minden szépségével és borzalmával együtt. Ezzel meg kell barátkozni.

Félreértés ne essék, nem a gagyi mellett állok ki. Én sem szeretem a jellegtelen, ötlettelen kockaházakat, amelyekből egyre több bukkan fel a belvárosban. Azonban az önkormányzatok, építési hatóságok dolga, hogy ez ellen fellépjen. Ha pedig nem teszi, le kell szavazni őket a választásokon. De valljuk meg őszintén: ennél az állapotnál, ami eddig fennállt, még az új gagyi is jobb.

Nincs helye a városközpontban, a fő ütőértől egy utcányira egy háborús övezetnek kinéző, építészeti elfekvőnek. Más kérdés, hogy a luxuslakópark-koncepció is elhibázott. A környék arculatát meg kellene őrizni, a belső kerteket közösségi térként meg kellene tartani. Illetve olyan beruházókat megbízni, akik nem abban érdekeltek, hogy minél gyorsabban és olcsóbban felhúzzák a házakat, felszámolják magukat, és lelépjenek a pénzzel, hanem akik az üzemeltetést is magukra vállalják, és bérbe adják a lakásokat. Nem Ócsán kell a mezőre bérleményeket eszkábálni papundekliből, hanem ide, erre a környékre.

Remélem, nagyjából érthető, mire gondolok.

Egy született ferencvárosi lakos.