"Aha, költözz oda, kisanya, majd nem tetszik annyira" - általában valami ilyesmi a reakció, amikor kibukik, hogy rajongok a nyolcadik kerületért. Távolról. Tudom én, úgy könnyű. Fülledt nyárestéken autókázni a kerületben, csodálni a málló házakat, a patinát, belesni egy más világba, és élvezni a megállt-az-idő hangulatot. Hát, nem sokáig tehetem.
Legutóbbi hangulattúrámon mellbe vágott a felismerés: a nyócker, ahogy én ismerem, már csak foltokban létezik. A pokol körúton túli bugyrai szinte nyomtalanul eltűntek. Nemcsak a Corvin negyedre becserélt tömbökre gondolok. Alig találni utcát, amit ne csúfoltak volna meg új építésű idegen testtel. A megmaradt pár utcában a macskakövek hűlt helyén jólfésült térkő igyekszik palástolni a problémákat és betörni a karaktert. Mindezt a rehabilitáció nevében.
A pofátlanság teteje, hogy a rehabilitáció azt jelentse, egy több, mint százéves városrész helyére felhúzzuk egy '82-ben épült, gagyi észak-olasz nyaralóváros mását.
Ti mit gondoltok erről?
és a probléma maga:
Fotók: indafotó/Loniii, kivéve kék körablak: tulip
Napidal:
Utolsó kommentek: