Egy kis enyészetért és az azt megörökítő gyönyörű fotókért (ezúttal) nem megyünk a szomszédba. Hol készültek az alábbi képek?
Arra az esetre, ha valaki tényleg játszana velem, apránként csepegtetem az infót: 1910-ben kezdték építeni a zürichi Weiss Albert tervei alapján. Az építkezésre első körben negyvenmillió koronát és, mivel a városnak égető szüksége volt az objektumra, mindössze 32 hónapot adtak. És aki akar, az halad: 1913-ra már állt a nagyja, sőt, már üzemelt is, bár a hivatalos megnyitót csak 1 évre rá tartották.
Igen, tornya van.
Budapesten vagyunk.
Azon belül a III. kerületben.
A gyár területét saját lakóteleppel és egyéb kiszolgáló épületekkel vették körül, ezek voltak az 1914-ben Balogh Lóránd tervei alapján épült Munkástelep és a Tisztitelep. Az I. világháború idején a környékbeli lakosok számára a villamos áramot a Sulzer által gyártott, ma is álló és működőképes Diesel-generátor biztosította. A háborúk után a gázgyártás újraindult és egészen '84-ig folyt az üzemben.
Már rég megvan, ugye?
Persze, ez az Óbudai Gázgyár gyönyörű épületegyüttesének az a része, amelyik műemlékké nyilvánítva rohad tovább.
Na de fejezzem be a sztorit: a főváros földgázra való átállása miatt már 1980-ban be akarták zárni a napi 250 ezer m3 gáz termelésére képes üzemet, de mivel az energiaválság miatt szükség volt az itt termelődő kokszra, erre csak '84 októberében került sor. Azután már csak adminisztratív munkát végzett itt a gázművek, 2004-től aztán már azt se - a főváros tulajdonába került át a terület. Az egykori gyár déli részében irodaházakat és lakóparkokat hoztak létre, a műemléki épületegyüttesből múzeumot, illetve kultúr- és fesztiválparkot szándékoznak létrehozni. A tervek állítólag már megvannak.
Fotók: 1-4., 6-8., 12-14.: michaud/indafotó; 5. és 9.: Kőszeghy Flóra; 10.: Kovács Bence; 11.:Katona István, azaz innen és innen, adatok innen.
Napidal:
Utolsó kommentek: