Egy kis enyészetért és az azt megörökítő gyönyörű fotókért (ezúttal) nem megyünk a szomszédba. Hol készültek az alábbi képek?

Arra az esetre, ha valaki tényleg játszana velem, apránként csepegtetem az infót: 1910-ben kezdték építeni a zürichi Weiss Albert tervei alapján. Az építkezésre első körben negyvenmillió koronát és, mivel a városnak égető szüksége volt az objektumra, mindössze 32 hónapot adtak. És aki akar, az halad: 1913-ra már állt a nagyja, sőt, már üzemelt is, bár a hivatalos megnyitót csak 1 évre rá tartották.

Igen, tornya van.

Budapesten vagyunk.

Azon belül a III. kerületben.

A gyár területét saját lakóteleppel és egyéb kiszolgáló épületekkel vették körül, ezek voltak az 1914-ben Balogh Lóránd tervei alapján épült Munkástelep és a Tisztitelep. Az I. világháború idején a környékbeli lakosok számára a villamos áramot a Sulzer által gyártott, ma is álló és működőképes Diesel-generátor biztosította. A háborúk után a gázgyártás újraindult és egészen '84-ig folyt az üzemben.

Már rég megvan, ugye?

Persze, ez az Óbudai Gázgyár gyönyörű épületegyüttesének az a része, amelyik műemlékké nyilvánítva rohad tovább.

Na de fejezzem be a sztorit: a főváros földgázra való átállása miatt már 1980-ban be akarták zárni a napi 250 ezer m³ gáz termelésére képes üzemet, de mivel az energiaválság miatt szükség volt az itt termelődő kokszra, erre csak '84 októberében került sor. Azután már csak adminisztratív munkát végzett itt a gázművek, 2004-től aztán már azt se - a főváros tulajdonába került át a terület. Az egykori gyár déli részében irodaházakat és lakóparkokat hoztak létre, a műemléki épületegyüttesből múzeumot, illetve kultúr- és fesztiválparkot szándékoznak létrehozni. A tervek állítólag már megvannak.

Fotók: 1-4., 6-8., 12-14.: michaud/indafotó; 5. és 9.: Kőszeghy Flóra; 10.: Kovács Bence; 11.:Katona István, azaz innen és innen, adatok innen.

Napidal: