Londonban sincs könnyű dolga annak, aki akadálymentesíthető otthont keres, és emellett még esztétikai igényei is vannak. A keskeny, emeletes, zömmel viktoriánus sorházak nem kedveznek az efféle projekteknek, új építésű viszont szóba sem jöhetett a kerekesszékhez kötött Brod Hart számára. Ipari hangulatú, patinás otthont képzelt el magának. Sokáig keresgélt, mire rátalált erre az utoljára zongoragyárként használt, régi istállóépületre a Finsbury Park közelében, és az sem tántorította el, hogy a 185 m2 összterületű, kétszintes épület nem csak a speciális igényei miatt szorult teljes átalakításra.

Másfél évig tartott a munka. Rendbe tették a kábelerdővel, ősrégi ereszcsatornákkal, gagyi alumíniumkeretes nyílászárókkal elcsúfított homlokzatot, az alsó szinten széles ajtókat építettek a falba ott, ahol az egykori istállóépület eredeti ajtajai nyíltak. A bentieket lecserélték, egy részüket tolóajtókra, de hogy pontosan mi változott még odabent, nem tudjuk. Hart mindenesetre hosszú távra tervez, így strapabíró, részben újrahasznosított anyagokat használt, és igyekezett a vadonatúj dolgokat is viseltessé tenni. A frissen lerakott tölgyfa hajópadlót például szándékosan nem védte a munkálatok során, hadd sérüljön.

Hart a felújítás során végig a szétvert épületben lakott és maga végezte, amit csak lehetett. Büszkesége a lift, amit miután a készen kaphatókat drágának, rondának és lassúnak találta, maga tervezett és készített el.

És így működik a saját készítésű lift:

Via/Innen és innen.