.
.
Egy spanyolországi hegyi falu, a portugál határhoz közeli Extremadura számtalan régi, omladozó istállójának egyikét alakította otthonná az Ábaton építészcég testvérpárja, Carlos és Camina Aloso. A hegytetőn álló rozoga építmény kőfalait belülről speciális vakolattal erősítették meg és hatalmas ablakokat vágtak a falakba, de a ház beosztásán nem változtattak túl sokat, inkább csak új funkciót adtak a régi helyiségeknek (a szénapadlás helyén például ma a hálókat találjuk). Az átalakítás során az építészek a helyi marhapásztorok évszázados tapasztalataira hagyatkoztak, a hely ennek megfelelően inkább egy funkcionális tanya, ahol minden megoldást a józan ész diktál, mint valami puccos juppi menedék.
Az energiatakarékosság és az önellátás a helyi adottságok miatt nem üres frázis errefelé. A hely túl messze esik a városi vízvezeték és elektromos hálózattól, így vízenergiát hasznosítanak és napkollektorokat alkalmaznak az új lakók. Két kis patak is folyik a hegyen, és mivel a közelben nem lakik más, vizük minimális szűrés után iható. A megszűrt szennyvíz a legelőn csordogál végig, amin máig tehenek legelnek. A déli fekvés, ami már az istálló építésekor is tudatos döntés volt, óriási előny: az épületet télen még ma is elsősorban a napsütés fűti. Az új lakók hatalmas üvegablakokkal fejelték ezt meg, amikre deszkákból készült, tolóajtóként mozgatható paneleket szereltek fel. Ezeket minden este szigorúan becsukják, hogy bent tartsák a meleget. Nyáron a belső udvarban álló, szökőkúttá alakított régi vályú hűti a házat.
Ilyen volt:
És ilyen lett:
.
A házról videó is van (spanyolul, angol felirattal), érdemes megnézni, sokkal jobban lejön úgy a hangulata:
Utolsó kommentek: