Amikor végre elkészült a háztáji Facebook oldala, hirtelen elhatározással választottam profilképemnek a kedvenc fotóim egyikét (fent). Egy olyat, ami lakberendezési blogról lakberendezési blogra száll, és aminek forrásaként mindenki megnevezi az utolsó blogot, ahol látta, de az igazi forrást, a helyszínt és a fotós kilétét valahogy mindig homály fedi. Gondoltam, a karácsonyi semmittevés jó alkalom, hogy lenyomozzam, mi is ez. Meglepetésemre egy, a '30-as években ünnepelt, mára elfeledett festő és fazekas, Henry Varnum Poor (1887-1970) egykori stúdióotthonáig, a New York állambeli Crow House-ig vezettek a szálak. Az ominózus képet pedig Leslie Williamson fotós készítette, az ő blogján jelent meg először, és igazán megérdemelné a forrásmegjelölést.
A francia vidéki házak mintájára épült Crow House-t maga Poor kezdte építeni 1920-ban. A több épületből álló komplexumban számos műhely és műterem is található, de a házhoz egy saját malom is tartozik, ahol Poor maga őrölte a munkájához szükséges alapanyagokat. Történelmi jelentőségét annak köszönheti, hogy az elmúlt majd 100 évben semmit sem változott - nem történt sem felújítás, sem átépítés, a képeken látható művészi rendetlenséget is Poor saját, eredeti tárgyai képzik.
A jelenlegi tulajdonviszonyok kuszák. Az örökösök sosem tudtak megegyezni abban, mi legyen a 2,6 hektáros földön álló házzal. A művész fia, Peter Poor csak úgy adta volna el, ha a vevő eredeti állapotában őrzi meg a házat, amire egyedül a művész által 1946-ban alapított művészeti iskola (Skowhegan School of Painting and Sculpture) vállalkozott volna, de a szobrász unoka megvétózta az adásvételt - ő is pályázott rá, de neki az apja nem akarta eladni. Az eredetileg 1,29 millió $-ért meghirdetett ingatlan ezután két évig volt a piacon, mire a hivatalos honlap szerint 2007-ben egy helyi üzletember végre megvette. Leslie Williamson ezzel szemben egy 2010-es blogbejegyzésében azt írja, hogy Peter Poor engedélyével fotózta a házat, amit épp akkor adtak el valakinek, de a ház végül "szerencsére megmenekült". A mi szempontunkból végül is nem számít.
Végül az egykori tulaj, tervező és építő, maga Henry Varnum Poor:
Napidal:
Utolsó kommentek: