Végre egy víztorony-otthon, aminek a belseje akkor is helyet kaphatna bármelyik lakberendezési oldalon, ha történetesen négy normál fal határolná. A tulaj csak úgy nevezi, Chateau d'eau.

A brüsszeli Aremis pénzügyi és HR igazgatója, Patrick Mets mindig is víztoronyba vágyott. Évekig kereste az igazit, és amikor '96-ban, egy Steenokkerzeel nevű városkában végre rátalált, nem szegte kedvét sem az, hogy a kiszemelt a brüsszeli repülőtér közvetlen szomszédságában áll, sem az, hogy épp elkelt egy aukción - egyszerűen felkereste az új tulajt és tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot (30.000 €). Hobbi-víztornyászként pontosan tudta, hogy megéri: 5 jó állapotú emelet és 8 tartóoszlop erősítette a szerkezetet.

A neheze csak ezután jött. Mivel az objektum természetvédelmi körzetben áll, korlátozottak voltak az építkezési és felújítási lehetőségek. 8 évbe telt, mire Mets megtalálta a kiskaput: műemlékké kellett nyilváníttatnia az épületet ahhoz, hogy a torony eredeti szerkezetét megőrizve magánlakká alakíthassa. Mivel a víztornyot 1938-ban kezdték építeni és '41-ben, a belga megszállás alatt a németek fejezték be, pofonegyszerű volt a megoldás: II. világháborús műemléknek minősül.

A felújítást a brüsszeli Bham Design Studiora bízta. Újabb 5 évvel és 1,5 millió €-val később pedig végre beköltözhetett a macskabolond négytagú család. Lényegében minden maradt a régi, azt az apróságot kivéve, hogy a 30m magas torony 250.000 literes víztartálya üres. A 450m2 összterületű torony legfelső emelete most konyha és nappali, az alatta levő a szülői háló. A 3. emelet teljes egészében fürdő, érdekessége a középre, 4,5m magasra szerelt, 35 cm átmérőjű zuhanyfej, amiből pontosan ott zubog alá a víz, ahol a víztorony aktív éveiben. A 2. emelet a tinilányoké, a elsőt tárolóhelyiségként használják, a földszinten dupla garázst alakítottak ki a bejárat mellett. A reptér zajából pedig a profi hangszigetelésnek köszönhetően semmit nem hallani odabent.

Innen, innen és innen.

Napidal: