Miért ne, csak egy lagúna, pár ezer műanyag flakon, táblásított fa és némi őrület kell hozzá.
Rishi Sowa, egy Angliából Mexikóba települt kalandor megcsinálta. Nem is egyszer. Korábbi próbálkozásait ugyan elhordta az istenharag, de 3. szigetébe, az Isla Mujeres Makax nevű lagúnájában épített, 25m átmérőjű Joyxsee-ba már beleadott apait-anyait.
A 70%-ban újrahasznosított alapanyagú szigetet összesen 125.000 db. szemétből kiguberált és zöldséges zsákokba töltött műanyag flakon tartja. Erre az úszó alapra újrahasznosított raklapokat, azokra, hogy egybefüggő felületet kapjon, fatáblákat és szőnyeget tett, végül homokkal borította az egészet. A sziget peremére ültetett 4,5m-es mangróve cserjéknek is funkciójuk van: gyökerükkel pluszban rögzítik a flakonokat, árnyékolnak, és a szigeten belül létrehozott 3 apró tóval együtt javítják a klímát. Pár hónap múlva azért a biztonság kedvéért egy újabb zsák teszi majd még stabilabbá a szigetet, a "lehetetlen" szót nem ismerő emberünk ebbe vízalatti tárgyakhoz előszeretettel tapadó apró rákféléket telepít. Az üvegek egyébként jól bírják a strapát: szigetelve vannak és nem kapnak fényt, így lassul a bomlás.
Az új sziget ökö-szempontból is fejlettebb elődeinél: napelemeket alkalmaz, amik részben egy apró vízesést és egy kis folyót is üzemeltetnek. Sowa még egy minifarmot is létrehozott magának, ahol tengeri szőlőt, spenótot, paradicsomot, dinnyét, citromot, és fűszernövényeket termeszt. Kényelmét az újrahasznosított anyagokból épített háromemeletes házban napelemes sütővel felszerelt konyha, két zuhanyzó, egy komposztálós wc, egy hullámok által üzemeltetett mosógép, valamint egy kagylós házi telefonrendszer szolgálja, szóval köszöni, jól van.
Sowa természetesen nem elégszik meg ennyivel. Újabb és újabb zsákolt flakonok hozzáadásával terjeszkedik (lásd Kickstarter kampány). Célja az, hogy a világot úszó szigete fedélzetén beutazva hirdesse az igét: a szemét kincs.
Napidal:
Utolsó kommentek: