"Hölgyem, hahó, ne álljunk be a képbe a bátyámmal? Jól mutatnánk ott melósruhában. Mit fotóz ennyire, mi van ott olyan érdekes?" A körablakot, mondom, lefotózom magamnak, amíg még lehet. Így elegyedtünk szóba, a nevetőszemű, nagyhangú ürge, aki minden arra járót ismer, a bátyja, meg én, a macskaköves utca pocsolyáit kerülgetve kattintgató intruder. "Jöjjön már közelebb, csak jobb lenne, mint így távbeszélgetni!"

Kapok az alkalmon, kérdezem, mi folyik itt? Tényleg eltűnik a környék? Mi van a bedeszkázott ablakok mögött lakókkal? Mikor bontanak? És többet tudok meg, mint egy hét alatt a netet túrva.

Évek óta ugyanúgy szól az értesítés: szeptember végén indul a bontás. Rehabilitáció. Meg terjed a Corvin. „Szerintem most se lesz semmi - minden évben ezt írják, aztán sose történik semmi” - mondja egy hozzánk csatlakozó 3. úr. Barátja nem ilyen optimista, ő képben van: aggasztja, hogy az ügy már nem a hűtlen kezeléssel vádolt Rév8 Zrt.-hez tartozik (addig legalább állt a projekt), a szálakat 2011-től újra az önkormányzat, pontosabban az alá tartozó Józsefvárosi Közösségi Házak Nonprofit Kft. gabalyítja.

Mesélik, sok évvel ezelőtt egyszer már hirtelen eltűnt egy csomó ház. „Látja, azóta is üresen állnak azok a telkek” – mutogat mindenfelé. Tényleg minden környező utcában van egy-két-sok foghíjtelek, van szingli és egymás mellett több összenőve, egészen kertszerű és kész dzsungel, de közelgő építkezésre egyiken se utal semmi. Megtudom, az érintett utcák még álló házaiból már rég kitelepítették a lakókat. Elszórták őket a környéken. Akik inkább a pénzt kérték, mentek vidékre. Hogy a lakások többségében mégis laknak, csak illúzió.

"Ez a sarok (Tömő-Bókay) állítólag marad, de innen az egész utca megy, meg arra is minden” - mutat a Szigony utca, aztán az Üllői út felé. Nézem a százéves házakat, rázom a fejem. „Gondolja, mi örülünk? Én itt nőttem fel. Nem rossz környék ez, ez nem olyan, mint a drog utca, az odébb van. Na, az tényleg durva.” Kiderül, a Diószeghy az, ez itt nyílt titok. „A Corvin környékére utálunk menni, kinéznek minket. Mér, mit gondol? 30 millió ott egy egyszobás.” Akkor kibuggyan belőlem az őszinte, egy-két csúnya szó is kicsúszik. Onnantól tegeznek, és a Bókay 31. felé irányítanak. „Ott, az utolsó ház. Nyitva a kapu, ott bent is tudsz fotózni. Menjél nyugodtan, itt leszünk.”

A háztömb utolsó, még egybefüggő házai:

Másik oldalán az átgondolt és koncepciózus városfejlesztés virága - 10 éve áll így:

Az utca szépe:

...mellette egy rombolás révén keletkezett átmeneti kerttel, amin a NORC felvételein még egyetlen fa sem állt, ugye, értitek:

Tömő-Szigony sarok és az ominózus körablak (az urak rosszul tudják, a tervek szerint megy a levesbe ez is):

Két utcával odébb, az egykori Nagytemplom u. magasságában (legalább 1 éve nincs változás):

Lebontott ház boltíveinek nyoma:

Hát így állt a dolog 2011. július 24-én. Dokumentálva vagyon. (Bocs, nem vagyok fényképész.) Szeptemberben velem ugyanott. Addig is érdemes megnézni a bontásra ítélt területet térpéken:

Corvin-szigony projekt nagyobb térképen való megjelenítése

Napidal: