.
A vécék világnapja alkalmából (tényleg) stílusosan egy otthonná alakított nyilvános wc-t hoztam. Egy frissen végzett építész, Laura Clark nézte ki magának az 1929-ben épült, valamikor a '80-as években bezárt és annak megfelelően siralmas állapotú helyet a dél-londoni Crystal Palace-ben még 2005-ben. Nagyon akarhatta, mert egyáltalán nem volt könnyű megszerezni. Két év ment el csak a tulajdonviszony kibogozásával, a wc ugyanis pont 3 önkormányzat határán feküdt. A végül megállapított tulajdonos, Lamberth önkormányzata viszont, amint meghallotta, hogy Clark lakásnak szánja, visszakozni kezdett. Aztán kiderült, hogy az ingatlan egyáltalán nem szerepel a földhivatal nyilvántartásában, az önkormányzat elbizonytalanodott, jogában áll-e egyáltalán eladni, és újabb idegtépő ötlettel állt elő: 6 hónapon át hirdette az ingatlant, hogy kiderüljön, jogot formál-e rá más is. Nem jelentkezett senki, így Clark, aki addigra már több mint 3000 £-ot költött a jogi hercehurcára, tett egy 20.000 £-os ajánlatot. Ekkor a homlokára csapott valaki az önkormányzatnál és közölte, hogy mivel az ingatlannak részét képezi a felszíni járda egy része is, eleve csak egy hosszútávú bérbeadás jöhet szóba.
A kötélidegekkel bíró Clark végül 2011-ben látott neki az átépítésnek. A bontás nagyját maga végezte, így 65.000 £-ból meg is volt minden. Az elkészült föld alatti lakásban a konyhacsempe és a nappaliban lógó tükör formájában köszön vissza az egykori nyilvános wc néhány eleme, illetve a konyhát díszíti egy itt talált kis tábla is, ami a szexuális úton terjedő betegségekre hívja fel a figyelmet.
Így festett átépítés előtt:
.
Itt már alakul...
.
És ez lett belőle:
.
Ha tetszik ez a vonal, ajánlanám még a szintén londoni Attendant Cafét, amit a Fowley Street egyik gyönyörű, századfordulós nyilvános vécéjéből alakítottak bárrá, és ahol a piszoárok ma effektíve a pult részét képezik (ezt régebben már mutattam a háztáji Facebook oldalán - ugye, hogy érdemes lenne követni minket):
Utolsó kommentek: