Nézzük, honnan meríthettek a lakberendezni vágyó kartársok és kartársnők 1974-ben. Az ország vezető, akkoriban még csak negyedévente megjelenő lakberendezési magazinjában a címlapon és a hátoldalon kívül összesen 4 oldal színes, minden egyéb fekete-fehér, szemcsés és/vagy elmosódott. Még nincs se impresszum, se Balog János vezércikk, se oldalszámozás, nincsenek se rovatok, se olvasói levelek (pár évvel később már létezett mindez), reklámmal is csak egy egész oldalas Domus, egy Fegyver és Gázkészülékgyár és egy "Cipőt a cipőboltból!" típusú keksz hirdetés formájában találkoztam. Van viszont barkács melléklet (modul méretű képkereteket és hiánypótló fémszerkezetű bárkocsit ügyeskedhetett össze magának, aki megfelelő összeköttetésekkel rendelkezett ahhoz, hogy szert tegyen 4 krómacél csőre és önbeálló kerekekre), van néhány gobelin sablon ("állatok és bogarak"), valamint egy adatdoboz a végén, amiből megtudjuk, hogy létezett egykor olyan, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium Lakberendezési Bizottsága.
A kiválasztott képriport lakása átlagosnak mondható, 55m2-es házgyári lakás és nagyjából úgy néz ki, mint bármelyik másik a magazinban.
"Kellemesen érezzük magunkat" (szerző: H. L.)
Érdemes elolvasni a teljes riportot:
Lakáskultúra: "A hasonló című alkalmi kiadványokat követően 1966-ban jelent meg első száma a Belkereskedelmi Minisztérium lakberendezési bizottságának folyóirataként; alapító szerkesztője Pataki Mária, főszerkesztője 1980–97 között Balogh János, majd Szűcs Eszter. Az eredetileg negyedévenként, 1977-től kéthavonta, 1994-től havonta megjelenő folyóirat a lakáskultúra-lakásművészet témakörében hosszú időn át az egyetlen lap volt, amely vezető pozícióját a rendszerváltozás piaci körülményei között is megőrizte a legnagyobb példányszámú kulturális orgánumként." Innen.
Napidal: ahogy táncol!
Utolsó kommentek: