Sylvia Heisel divattervező tulajdonképpen szokványos dekorban gondolkodott (“minimalista, elegáns, modern - fehér falak, néhány bútordarab és némi képzőművészet”), mígnem beütött a krach: a felújítást végző munkások tevékenységének hála egy hatalmas repedés keletkezett a konyhaablak mellett. A bérleményt felújíttatni nem akarta, jött hát a nagy ötlet: a repedés vonalából kiindulva speciális maszkolószalaggal keresztül-kasul csíkozni a falakat. Ez biztos nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik, mert egy belsőépítész segítségére volt szükség ehhez, akivel együtt is csak 3 hét alatt végeztek a konyhával és a nappalival.
A hálóban visszafogottabb dizájnra vágyott ("itt azért aludni is tudni kell"), így a festéket csőrös flakonból, lágyabb hullámvonalakban fröcskölték fel az előbb textillel bevont falra. Az ágyat nappal a fal mintájára rímelő takaróval álcázzák, éjjel viszont, -mert ami sok, az sok-, előkerül a hófehér nyugiágynemű.
A dolgozószoba már-már kispolgárinak tűnik ezek után. Itt a falakat és a plafont Heisel egyszerűen csak divatlapokból kitépett oldalakkal borította. Ez viszont annyira látványos lett, hogy tulajdonképpen emiatt dobtam be ezt az otthont:
A egészben pedig az a legjobb, hogy a bérleti szerződés lejártával szalagokat nyom nélkül lekap, textilborítást lehánt, és soha nem is történt itt semmi. Innen.
Napidal:
Utolsó kommentek: