A szaklapokban és a nevesebb dizájn blogokban bemutatott lakásátalakítások fotói többnyire közvetlenül a munka végeztével, beköltözés előtt készülnek - ezek az otthonok általában meg is kapják a kommentelőktől, hogy túl sterilek, túl ridegek, nincs itt semmi személyes, lakjon itt, akinek hét anyja van. Aztán van, hogy évek múlva újabb fotósorozat készül a helyről, miután tisztességgel belakták. Így járt ez az otthon is.
Pár éve ennek a szenzációs loftnak a fotói is bejárták a világ dizájn blogjait. Marco Pasanella borkereskedő és szakmabeli felesége, Rebecca Robertson, a Martha Stewart Living egyik szerkesztője egy 1839-ben épült manhattani raktárépület tetőterét újította fel bravúrosan. A szintet két részre osztották: az alapterület jó 2/3-a egylégterű loft, a maradékot kisebb helyiségekre tagolták. Természetesen az épület jellegzetességeit hangsúlyozták (hatalmas tér, téglafalak, gerendák, fapadló, hihetetlen belmagasság). A semleges színek és a sporadikus berendezés révén kellő figyelmet kaptak a részletek és a fő attrakció, a sarokban meghagyott, lassan muzeális csörlő. Alatta, mi más, Le Corbusier fekvőfotel. Így festett akkor a frissen elkészült otthon:
Teltek, múltak az évek, megszületett Luca, a képzőművészeti alkotásnak is beillő loftlakást betörte az élet, szép lassan a család igényeihez simult, átrendeződött, felpuhult, személyessé vált. Az újabb fotók láthatóan legalább két különböző időpontban készültek, mert az egyes helyiségeken belül is van eltérés:
.jpg)
Talán ez a változás a legbeszédesebb: hol van már a csörlő alatti Le Corbusier... A helyén előbb játszóház, majd gyerekasztal:
Napidal:
Utolsó kommentek: