Ma van egy kis crossover. Másik hobbim a parfüm (nem véletlen, hogy folyton parfümszpottingolok a lakásfotóknál), a Bizarre címlapok kapcsán pedig reklámgrafikákat emlegettem - hát most találkozik a kettő. Nem is értem, hogy nem történt meg korábban, pedig könnyebb fogást találni a tengernyi anyagon, mint gondoltam. A parfümreklám-grafikán belül ugyanis alapvetően két halmaz létezik: René Gruau, és minden más. Ha pedig René Gruau, akkor elsősorban, de nem kizárólag, Dior. A régi Dior hirdetések között találjuk Gruau legismertebb munkáit, ezek egy részét talán az is ismeri, aki szerint a parfüm ördögtől való csacskaság.

Következzen tehát a Gruau 1.0, vagyis a Dior gyűjtemény (a képek után pedig egy hegyi beszéd arról, miért kincs a vintage parfüm, amit a nagyitól örököltél). Elsőként jöjjön az isteni Miss Dior - nem ám a Miss Dior Cherie, fiatalok, hanem az 1947-es, klasszikus ciprus-dög, amiben még volt anyag:

1956

1970

1949

1954

1984 (balra) és 1981

 1985

Krémes, oldszkúl fehérvirág-dráma - Diorama (1949):

Ha tudni akarod, hol lakik az atyaúristen: Diorling (1963), a ciprusos-bőrös csoda. Mármint az eredeti, mert mára ezt is kiherélték. Persze a vaníliaillatokon szocializálódott férfiak az újra kiadott, megszelídített verziótól is kikészülnének - és ez anno nőknek készült:

1964

Zöld, zöldebb, Diorella (1972). Az üvegbe zárt hetvenes évek:

1972

1980

Jobbra: 1972

"A" gyöngyvirág parfüm: Diorissimo (1956). Monsieur Dior állítólag minden helyiséget ezzel illatosít(tat)ott, ahol megfordult. Még gyártják, de minek? Már csak önmaga karikatúrája. Az okokat lásd alább.

1957

jobbra: 1978

A rég elfeledett (és persze beszüntetett) sötét, baljós nárciszremek (állítólag, mert személyesen sosem volt szerencsém hozzá), a Dior-Dior (1976): 

1976

1979

Az alcím "barbárja" igen találó. Ez a fanyar, ütős pacsulifeszt, a Dioressence (1969):

1980

1981 

Természetesen a férfi illatok sem maradhatnak ki. Az Eau-k etalonja, az időtlen Eau Sauvage (1966) presztízs-parfümhöz képest szokatlanul szellemes és laza hirdetései:

1967

jobbra: 1972

1966

Éljenek a '80-as évek testes, karakteres illatai, pl. a beszüntetett Jules (1980):

1984

1980

Az újra kapható (de vigyázat, újraformulált!) Eau Fraiche (1953):

1972

Végül még két "vegyes" Dior parfüm hirdetés. Ilyet se látunk manapság.

1965

Ha valakinek ezek bármelyike (vagy bármilyen régebbi parfüm) ott lapulna a nagyitól örökölt szekrénykéjében, 1) azonnal tegye a lakás leghűvösebb, legsötétebb pontjára, 2) tudjon róla: a vintage parfüm kincs. Ha bontott, ha már csak egy kevés lötyög az alján, akkor is. Emberek ölnének érte. Ebben a pillanatban is parfümisták ezrei görnyednek a monitor mellett, hogy fél veséjüket adhassák egy-egy, valamelyik aukciós oldalon felbukkant régi üvegért, amiről azt se tudják, nem romlott-e (valószínűleg az, de ha a fej- és szívjegyének annyi, a leszáradásában akkor is fel-felsejlik az egykori dög, és már ez is öröm). Miért? Beszüntetett parfüm esetén egyértelmű, a még ma is kaphatók esetében pedig azért, mert az eredeti összetételeket az évek hosszú sora alatt általában többször megváltoztatták - vagy az aktuális (vélt vagy valós) közízléshez alakították, vagy költséghatékonyság okán butították le, tehát hiába maradt a név, semmi sem az már, ami a megjelenésekor volt. Ne gondolja senki, hogy pl. a még ma is bármelyik parfümériában kapható Shalimar pontosan ugyanaz az illat, mint amit Monsieur Guerlain 1925-ben ezen a néven piacra dobott.    

Ha ezt a fajta önkéntes újraformulálást sokáig meg is úszta valamelyik illat, a közelmúltban akkor is biztosan változott, mert újabban egy csúnya szervezet, az IFRA írja a szabályokat: nagyon leegyszerűsítve egészségvédelmi okokra hivatkozva a parfümkészítésben korábban szabadon felhasználható számtalan alapanyag használatát betiltották, vagy jelentősen korlátozták. Olyan évezredek óta használt, érdekes módon zömmel természetes eredetű alapanyagokra tessenek gondolni, mint pl. a narancs, a moha, vagy a vanília, a feketelista pedig évről-évre bővül. Emiatt gyakran, akár évente változtatni kell a parfümök összetételén, a tiltott összetevőket -hogy, hogy nem- szintetikus molekulákkal pótolva kell újabb formulákkal hozni az ismert illatot, ami általában persze nem sikerül túl jól. Több viszonylag új, néhány éve megjelentetett illat ma kapható verziója is csak távoli rokona már az első kiadásnak. A gyártók gyakran nem is fáradnak azzal, hogy bejelentsék az újabb változtatásokat, olyanok is akadnak, akik egyenesen tagadásra trenírozzák az eladóikat. Hogy az átlag felhasználó mennyit érez mindebből, nem tudom, az értők mindenesetre rosszul viselik, ezért keresik a régit. Közben pedig egyre több gyártó dönt úgy, hogy színvonaltalan utóérzetek piacra dobása helyett inkább beszünteti egy-egy klasszikus illat forgalmazását. Nemrég reményre adott okot, hogy még a Chanel is befenyített azzal, hogy ha ez így megy tovább, hamarosan megy a levesbe a világ talán legismertebb illata, a No. 5  is, és bár a bejelentés nagy port kavart, egyelőre semmi hatása.

Hasznos tudnivalók, ha érdekelnek a parfümök:

Létezik aktív hazai parfümös közösség: általános parfümös cseverészéshez ide, megunt, felesleges parfümök csereberéjéhez pedig ide érdemes menni (update: ma már aktívabbak azok Facebook csoportjai). A parfümisták napi szinten forgatott bibliája az amerikai Now Smell This (de kismillió blog létezik), a két legjobb adatbázis/fórum pedig a szintén angol nyelvű Basenotes és a Fragrantica. A magyar nyelvű parfüm blogok közül mindent visz a kitűnő Illatvadász. Ha pedig a fenti, ritkább Diorok valamelyikétől szabadulnátok, engem kontaktáljatok, de azonnal! Parfümös kérdésekkel meg amúgy is nyugodtan.

Gruau 2.0, vagyis a más márkák számára készített parfümgrafikái itt.

A képek ezer helyről származnak, többségüket a flickr-es Addie és skorver1 stream-jén, és René Gruau ritka rossz hivatalos oldalán találtam.

Napidal: