Kismilliószor hajtottunk már el mellette. Első alkalommal jót röhögtem a nevén: Szajnapart Kisvendéglő. Tudni kell, hogy lehetetlen helyen, a XVII. kerület egyik forgalmas útja, a Czeglédi Mihály u. szélén, egy kanyarban áll ez az elhagyatott étterem, a környék még csak csinosnak sem mondható, közel a vonat is, és hát a Szajna partját a legnagyobb jóindulattal sem idézi errefelé semmi, na.
Története lenyomozhatatlan, az infók ellentmondásosak. "Körbejárom a meglehetősen rossz állapotban lévő házat és valóban itt működik a Szajna part kisvendéglő. A tágas, félhomályos, elöregedett berendezésű helyiségben csak két férfi van, mintha egy régi film díszleteit őriznék" - írta egy blogger 2006. májusában. Jelenlegi lakója, egy homeless azt állítja, hogy több, mint 5 éve nem működik, és egyben tudni véli azt is, hogy az egykori főpincér tulajdona. Helyi ismerőseim szerint jóval régebben kellett lehúzniuk a rolót, hiszen csak annak jó pár éve, hogy felszámolták az elhagyatott étteremben működő illegális húsüzemet, megint mások szerint pedig az illegál húsüzem nem is itt, hanem a mögötte lévő strandon működött, esetleg működik. Tehát csak pletyó van, meg urbánus legenda, tények helyett csak kívül-belül készült friss fotókkal szolgálhatok.
Mert végül behatoltam. Mondanám, hogy őrületes izgalmak és életveszély közepette, de mivel két földszinti ablakból is hiányoznak az üvegtáblák, gyerekjáték a bejutás. Még csak össze sem kellett koszolnom magam.
Az egykori árak!
Megyünk körbe:
A hátsó bejárat felől, szegecselt hidastul:
A falon muzeális házszámtábla (persze, hogy pont ez lett a leghomályosabb fotó, majd igyekszem pótolni):
Hogy mitől Szajnapart? Hát ettől:
Odabent orrfacsaró bűz, tonnányi szemét és üvegszilánkok mindenütt. Reméltem, hogy maradt valami a berendezésből, de persze mindent, ami mozdítható volt, rég elvittek. Az egyedüli érték (és az is csak a nosztalgiára hajlamosak szemében az,) a régi fehér csempe a falon. A belső elrendezés odáig világos, hogy volt a terem, és volt egy konyha. A kisebb helyiségeket láthatóan többször átalakították, van pár befalazott nyílás és lebontott fal. Egy wc feliratú ajtó például az utcára vezet, miközben egy nagyobb oldalhelyiség szélén két wc csésze tátong bekerítetlenül.
A konyha melletti, "WC" feliratú ajtó a ház bal oldalán látható lépcsőkre nyílik
A terasz alatti kis helyiség belülről érdekes módon csak ezen a spontán résen át közelíthető meg. Na, oda nem mentem be, mert a frászt hozta rám a sötétben hirtelen felbukkanó homeless barátunk. Kár, mert csak ott lehet az emeletre vezető lépcső, így a felső szint sajnos kimaradt. Pedig a teraszra de kimentem volna.
A neten fellelhető egyetlen egyik újkori fotó a helyről Dóczi Dorottya alábbi, 2010-es felvétele. Csak 1 év telt el azóta, de látni a különbséget (ajtók, ablakok állapota).
Friss: Puffancs küldött egy mélt, benne egy linket két általa készített fotóhoz, szintén 2010-ből, nagyon köszönöm! Engedélyt kaptam, hogy az egyikből kinagyítsak egy részletet. Ez az egyetlen olyan fotó, amin a terasz alatti objektum ajtaja is látható (mára benőtte a dzsungel), és jól látszik az is, mennyit "fogytak" a terasz oszlopai 1 év alatt:
Nem mintha régebbi fotóból olyan sok lenne - ez van, és passz. A ma is látható feliratok és az azokon szereplő árak alapján arra tippelnék, hogy a '80-as évek végén készült a kép. (Mindkét fotó innen, ahol szépen ki is lehet nagyítani.)
ÉS EGY SZOMORÚ HÍR:
Szept. 2-án, péntek éjjel kigyulladt az épület teteje. A megégett épületről friss poszt itt.
Napidal:
Utolsó kommentek: