A Eurostar okot adott rá, a Manhattan Loft Corporation megcsinálta, a Marriott fizetett, az angolok pedig rögtön a világ legszebb szállodájának titulálták. Azért nem minden alap nélkül.

A felújított St. Pancras Renaissance London Hotel hivatalosan 2011. május 5-én nyit, pontosan 138 évvel az eredeti nyitás után. Tehát története van, ami így szól: a Midland Railway Company 1865-ben pályázatot hirdetett egy 150 szobás szálloda megtervezésére és felépítésére akkor még épülő pályaudvara, a St. Pancras mellé. A 11 benyújtott pályázat közül a viktoriánus sztárépítész, Sir George Gilbert Scott grandiózus neogótikus terve nyert, ami ugyan minden szempontból túllépte a keretet a maga 300 szobájával és építési/üzemeltetési költségével, viszont lenyűgözte a M.R.C. vezetőségét. A nyugati szárny 1873-ra már állt is, 3 évvel később a hatalmas épület többi része is elkészült, impozáns terekkel, pazar lépcsősorral, rongyrázó aranyozott dekorral, minden szobában saját kandallóval és néhány igazi innovációval: hidraulikus lifttel, forgóajtókkal és tűzálló betonpadlóval. Akkor, amikor folyó víz még nem volt a szobákban.

1935-ben azonban korszerűtlennek titulálták az épületet, többé nem tűnt gazdaságosnak például alkalmazottak egész hadát tartani csak azért, hogy meleg vizet cipeljenek a kedves vendégek fürdőkádjába, így a szálloda bezárta kapuit. Az épületet végül John Betjeman író és általános közéleti megmondóember, valamint a népharag mentette meg a dózertől, Betjemannek később szobrot is állítottak a felújított pályaudvaron. Irodaházzá alakították a British Rail számára és Pancras Chambers-re keresztelték át. 1988-ban viszont már fű alatt se lehetett elintézni, hogy megfeleljen a tűzvédelmi előírásoknak, így újra feketelistára került az épület. Szerkezetileg azért még gyorsan megerősítették és kívülről fel is újították 10 millió £-ért.

Egy szép napon aztán a Eurostar úgy döntött, a Waterloo-ról a St Pancras pályaudvarra költözteti át a kontinentális vonatjáratokat, ezzel pedig újra értelmet nyert az épület jövőjéről való álmodozás. 2004-ben kiadták az engedélyt a néhai hotel felújítására, amit végül a Manhattan Loft Corporation kivitelezett a Marriott számára mintegy 10 év alatt. Új épületrészekkel bővítették, a lényeg mégis a markáns főépület korhű restaurálása és az egykori pompa megidézése. Eredeti állapotában találta magát például a "Ladies Smoking Room", az első nyilvános hely, ahol a nők is zavartalanul dohányozhattak, de sok helyiség persze nem úszta meg az átépítést. A jegypénztárak helyén, egy katedrális-szerű teremben üzemel ma a Booking Office Bar a maga 29 méter hosszú bárpultjával, a régi hall és kávézó helyén pedig a mai szálloda sokak számára legnagyobb attrakciója, a Marcus Wareing sztárséf által vitt The Gilbert Scott Restaurant. Az üveggel fedett régi droszt ma a hall. Az alagsorban a kötelező uszoda, spa és edzőterem kapott helyet.

Két fotó a 2002-es siralmas állapotokról...

...és néhány az épület fénykorából:

Arról pedig, hogy mennyire számított grandiózusnak a maga korában, John O'Connor 1884-es festménye árulkodik. Mint valami katedrális:

Innen és innen és innen.

Napidal: